A Technicolor időgép - Harry Harrison

Ismét egy ellentmondásos fogadtatásban részesített sci-fi regényt mutatok be, ezúttal Harry Harrisontól az 1967-es The Technicolor Time Machine. Eredetileg a The Time-Machined Saga (Az időgépesített saga) címen jelent az Analog magazin 1967 márciusi számában, majd három részletben közölték a teljes történetet. Hozzánk a Móra kiadó hozta be 1989-ben a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában és hazánkban ez volt az egyetlen kiadása. A nálunk jó húsz évvel később megjelent regény hasábjain az északi mitológia elevenedik meg.

A nosztalgiahullám sci-fi vonalában kihagyhatatlan könyv borítója hamar megragadta újra a figyelmem és lekaptam a polcról egy könnyed kiruccanásra a távoli múlt zord, de egyben mulatságosan elénk tárt vad tájaira.

Ahogy a címből sejthető, a történet az időutazás témáját lovagolja meg, amit ráadásul nem a világ megmentésére, nem valami grandiózus cselekedet véghezviteléhez használnak. A könyv egyik bája, hogy sokkal inkább önös érdekből, a saját zsebük megtömésére élnek vissza a tudomány eme csodájával, mondhatnám görbe tükröt állítva ezzel a társadalmi berendezkedéseknek.. Egy végtelenül elkeseredett tönk szélén álló filmmágnás utolsó szalmaszálként kapaszkodik egy lehetetlen ötletbe. ugyanis a Climatic filmstúdiónak szinte csupán egy hétvégéje van arra, hogy a semmiből lerakjon az asztalra egy kész filmet, amivel kihúzhatja magát a hitelezők karmai közül. Ehhez épp kapóra jön egy csóringer tudós publicitást mellőző találmánya, egy alighogy működő időgép. A pár másodpercnyi bemutatóra képes vremeatron* aligha elegendő ahhoz, hogy a prof. komoly befektetők ajánlatai közül válogathasson. Így a stúdió ajánlata kölcsönösen előnyös mindkét fél számára.

Visszamennek az időben és forgatnak egy alacsony költségvetésű történelmi(leg kevésbé valósághű) filmet a vikingek Amerika felfedezéséről. Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen időgéppel a hátuk mögött már nem ütközhetnek akadályba. Legalábbis főszereplőnk hite szerint.

Annak ellenére, hogy nem egy akciódús kalandregényről van szó, az író zseniálisan csavarja úgy az eseményeket, hogy a kacagások közepette észre sem veszi az olvasó és már azon izgul, vajon sikerül-e befejezni a filmet. Aki dolgozott már határidős projektben, érezve a feszültséget a határidő előtti utolsó kétségbeesett megfeszült munkatempóban, az tudja milyen érzés ez. Amikor belengeti a vezetés, hogy pár óral pluszmunkával és hétvégézéssel mindenki jól jár. Az időutazás témakörét felhasználva épp ezt az érzést nyújtja el a szerző az örökös remény lebegtetésével. Természetesen még az időgép sem old meg mindent. Ha az olvasónak ismerős az érzés és könnyen beleéli magát ebbe, akkor pattanásig feszülnek az idegek. :)

Vicces, hogy épp a karakterei és azok szándéka alapján kritizálják a könyvet, pedig a mai technológiai vívmányokat és problémákat látva, amikor cégvezetőket fúrnak és buktatnak meg azért, mert nem hajlandók a részvényesek profitját növelni holmi emberi fejlődést szem előtt tartva, a szereplők motivációja nemhogy életszerű, de egyenesen valósághű.

Időutazás elméletek szempontjából ma már nem mondhatnám, hogy újdonságot tudna nyújtani a könyv, mindenesetre az író által választott elmélet viszonylag ritka az ilyen témájú művek között.

Mindenképpen megemlítendő még, és az északi mitológiát ismerők számára olvasáskor talán azonnal le is esik, ami számomra csak az utószóban derült ki. A történet jó tudományos fantasztikumhoz híven ugyanis valós(nak vélt) történelmi eseményeket dolgoz fel. Az író a hozzám hasonló laikusok számára a könyv végén idézi a Grœnlendinga saga idevágó részeit. Külön élvezet volt olvasni a könyv eseményeit érintő eredeti saga részleteit.

A könyv még sok év távlatából is 5/5-ös, annak ellenére, hogy az időutazás elméletének felszínét karcolgatják csak, de talán épp ezért élvezetes olvasmány, a kevés tudományos tény pontosan visszaadja a kor tudományos álláspontját, mégis inkább a könnyed humort kedvelő olvasóknak javaslom, mintsem a vaskalapos tudomány-hívőknek.

*Érdekességképp megemlíteném, hogy az időgép neve, a vremeatron a szláv nyelvterületről származól vremea (време) alapján képzett, aminek a jelentése időjárás, idő, korszak.